Diós csiga

Ez a sütemény pont megfelel egy jó kis krumplileves után második fogásnak. Nálam reggelire készült, és mondhatom: életveszélyes. Melegen-langyosan abbahagyhatatlan, de volt alkalmunk kipróbálni hidegen is, és úgy is nagyon tuti. Munka vele alig... A receptet Maci blogján lőttem, és most sem csalódtam.
A frissen kisült csigák engem erőteljesen emlékeztetnek legeslegnagyobb amerikai kedvencemre, a cinnabonra, amit bármikor, bárhol képes voltam megenni. Átható vajas-fahéjas illatának, mely belengi a pályaudvarok, aluljárók levegőjét, képtelenség ellenállni. Persze, az jóval puhább, mint ez a csiga, de előhozta az emlékeket belőlem, így aztán hamarosan cinnabont is sütök, ahogy már tervezem jó ideje...
Hozzávalók:
25 dkg liszt
25 dkg mascarpone
1/2 csomag sütőpor
egy csipet só
10 dkg porcukor
5 evőkanál olaj
Töltelék:
10-15 dkg darált dió
annyi baracklekvár, hogy kenhető masszát kapjunk
annyi porcukor, amennyitől a kence ízlésünknek megfelelően édes lesz
A tetejére:
3 evőkanál porcukor
1 mokkáskanál fahéj
2 evőkanál víz

Elkészítés:
A  hozzávalókból robotgéppel tésztát készítettem, és fél órára betettem a hűtőbe. Erősen lisztezett lapon 3 mm vastagra nyújtottam, megkentem a diós-lekváros krémmel, majd szorosan felcsavartam. Maci jó kis ötletétől vezérelve egy darab cérnával kétujjnyi vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsin 180 fokon 25 percig sütöttem. Amikor elkészült, bőven meglocsoltam mindegyik csigát a porcukros-fahéjas-vizes keverékkel, és még egy percre visszadugtam a sütőbe.